Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
"Gombhoz kabátot", késhez ebédet
sponsored links
Miután az elõzõ bejegyzést befejeztem, tudatosult csak bennem, hogy ma egész nap egyedül vagyok itthon. És mit tesz ilyenkor egy rendes lány? Elmegy vásárolni:) A cél a legközelebbi bevásárlópark volt, ahol éppen akad egy outlet és egy félig-meddig lakberendezési bolt is. Utóbbi helyen vettem egy tálkát, meg egy receptgyûjteményt a Good Food-sorozatból, a 101 Barbecues and Grills címût. Még éppen csak átlapoztam, de ígéretes dolgok vannak benne...
Az outlet már keményebb dió volt, itt órákat vagyok képes eltölteni (Fiúval még többet), fõként nézelõdéssel, de olyanra még nem akadt példa, hogy üres kézzel távoztam volna. A ruhák ma valahogy nem vonzottak, bár láttam egy eszméletlen szép cipõt, de sajnos nagy volt, ott kellett hagynom. Fáj a szívem érte, mert szép darab és ilyen még nincsen nekem. Szerencsére ezzel megspóroltam magamnak egy újabb cikizõáradatot a kollégáimtól, mert galád módon Imelda Marcosnak neveztek el mikor megtudták, mennyi cipõm van.
Viszont az emeleten vannak a könyvek, köztük szakácskönyvek is (igaz, ebbõl most silány választékot találtam, így egyet sem vettem), meg egyebek, amik nekem nagyon hasznosak. Bár szerintem a májusi esõ megzavarhatott, mert fillérekért kaphattam volna remek dolgokat, mégis visszatettem mindet a polcra (most azzal nyugtatom magam, hogy súlyos darabokról lévén szó, úgysem tudtam volna õket hazacipelni). Így nem lett mini kotyogós kávéfõzõm, újabb szilikon tepsim és kerámia tálak sem jöttek ma velem haza ( le sem írom, milyen márka, csak a szívem fájna tõle. Egyébként Emília a magyar neve...)
Viszont az igazi cél egy jó kis kés beszerzése volt. Miért költenék rá egy egész vagyont, ha pár fontért is megkaphatom? Szóval vettem egy 7"-es SANTOKU-t. Jó ideje vágytam már egy ilyenre, most végre megvan. Viszont ebbõl kiindulva a mai ebédem csakis valamilyen zöldség lehet, gondoltam, hiszen kifejezetten azokhoz szántam.
Hazaérvén azonnal beszabadultam a boszorkánykonyhámba (név Fiútól származik), kipakoltam pár dolgot a hûtõ fiókjából és kezdõdhetett a hadmûvelet (elõtte persze elmostam az eszközt ).
Sült saláta zöld zöldekbõl (egy fõre):
1 db kisebb cukkini
4 szál zöld spárga
2 szál újhagyma
egy nagyobb maréknyi mangetout (fejletlen zöldborsó hüvellyel)
kevés tengeri só
egy evõkanál fehérborecet (Chardonnay)
egy teáskanál olívaolaj
A késemmel(!) a cukkinit hosszában ketté vágtam, majd felszeleteltem, hasonló sorsra jutott a többi zöldség is csak azokat nem vágtam hosszában ketté, valamint nem derékszögben aprítottam. A felhevült olajra ráborítottam a zöldeket, aztán kevergetve, rázogatva megpirítottam. A sót csak végén adtam hozzá, így eszméletlenül ropogósak maradtak a zöldségek, végül ment még rá az ecet, egyet ráztam a serpenyõn és már borítottam is a tányérra.
A spárgának a sípjai nem kerültek a serpenyõbe, azokat egy másik ételhez félretettem. Sajnos azonban a fõzés során valahogy eltûntek a konyhaszekrényrõl - megettem õket. Imádom a nyers spárgát...
Íme a kés és a spárgából még két darab:
